Látogass el az Északi-sarkvidéki archívumba, ahol a legnagyobb művek másolatai őrződnek

Magasan, az Északi-sarkkörön túl, a Svalbard szigetcsoport található, amely Norvégia szárazföldje és az Északi-sark között fekszik. Ez a fagyos, hegyes és távoli terület több száz jegesmedvének ad otthont, valamint néhány ritka településnek. Az egyik legjelentősebb település Longyearbyen, amely a világ legészakibb városa. A település közelében, egy leállított szénbányában található az Északi-sark Archívum (Arctic World Archive, AWA), amely egy földalatti adatmegőrző tároló. Az ügyfelek lehetőséget kapnak arra, hogy adataikat filmen tárolják, amelyet a tárolóban őriznek, akár több száz évig is. Rune Bjerkestrand, az AWA alapítója kifejtette: „Ez egy olyan hely, ahol biztosítani tudjuk, hogy az információk túlélik a technológiai elavulást, az időt és az öregedést. Ez a küldetésünk.”

A földalatti archívumba belépve, fejlámpáink fényénél sötét folyosókon haladtunk, és egy régi sínen 300 métert mentünk be a hegybe, míg elértük az archívum fém ajtaját. A tároló belsejében egy szállítódoboz áll, amely ezüst csomagokkal van tele, mindegyikben filmtekercsek találhatók, amelyekre az adatok kerülnek. Bjerkestrand azt mondja: „Ez sok emlék, sok örökség. Mindent tárolunk, a digitalizált műalkotásoktól kezdve, irodalmon, zenén, mozifilmen át, bármi jöhet.” Az archívum nyolc évvel ezelőtti megnyitása óta már több mint 100 betét érkezett intézményektől, vállalatoktól és magánszemélyektől több mint 30 országból. A digitalizált anyagok között találhatók 3D-s modellek a Taj Mahalról, az Vatikáni Könyvtár ősi kéziratai, műholdas megfigyelések a Földről, és Edvard Munch híres festménye, a Sikoltás.

Az AWA kereskedelmi alapú működésű, és a norvég adatmegőrző cég, a Piql technológiájára támaszkodik, amelynek Bjerkestrand szintén az igazgatója. Az archívum ötlete a Global Seed Vault, egy magbank inspirációjából származik, amely csak néhány száz méterre található, és amely lehetővé teszi a növények helyreállítását természeti vagy emberi katasztrófák után. „Manapság sokféle kockázat fenyegeti az információt és az adatokat,” mondta Bjerkestrand. „Van terrorizmus, háború, kibertámadások.” Véleménye szerint Svalbard tökéletes hely a biztonságos adatmegőrző létesítmény számára. „Messze van mindentől! Messze a háborúktól, válságoktól, terrorizmustól, katasztrófáktól. Mi lehetne biztonságosabb?”

A föld alatt sötét, száraz és hűvös van, a hőmérséklet egész évben nulla Celsius-fok alatt marad; ezek a körülmények ideálisak a filmek évszázadokig történő megőrzésére. Ha a globális felmelegedés következtében a vastag sarkvidéki permafroszt megolvadna, Bjerkestrand szerint a tároló még mindig elég robusztus ahhoz, hogy megőrizze a tartalmát. Az archívum hátsó részében található egy másik nagy fém doboz, amely a GitHub Kód Archívumot tartalmazza. A szoftverfejlesztő itt több száz tekercs nyílt forráskódot archivált, amelyek a számítógépes operációs rendszerek, szoftverek, weboldalak és alkalmazások alapját képezik. A programozási nyelvek, mesterséges intelligencia eszközök és minden aktív nyilvános adattár is itt található, amelyet 150 millió felhasználó írt a GitHub platformján.

„Hihetetlenül fontos az emberiség számára, hogy biztosítsuk a szoftver jövőjét, hiszen ez már annyira kritikus a mindennapi életünkben,” mondta Kyle Daigle, a GitHub ügyvezető igazgatója. A cége különböző hosszú távú tárolási megoldásokat vizsgált, és kihívásokkal szembesültek. „Néhány meglévő mechanizmusunk nagyon hosszú ideig tárolható, de szükség van technológiára, hogy olvasni tudjuk őket.” A Piql központjában, Norvégia déli részén az adatfájlok fényérzékeny filmre kerülnek. „Az adat egy bitek és byte-ok sorozata,” magyarázza Alexey Mantsev, a cég vezető termékfejlesztője, miközben a film egy orsón futott az ujjai között. „A klienseink adataiból származó bitek sorozatát képekké alakítjuk. Minden egyes kép (vagy keret) körülbelül nyolcmillió pixelből áll.”

Amint ezek a képek ki vannak téve és kidolgozva, a feldolgozott film szürke színű, de közelebbről nézve hasonlít egy apró QR-kódok tömegére. Az információt nem lehet törölni vagy megváltoztatni, és könnyen visszanyerhető, magyarázza Mantsev. „Vissza tudjuk olvasni, és dekódolni az adatokat ugyanolyan módon, mint egy merevlemezről, de mi a filmből olvasunk.” Az egyik legfontosabb kérdés a hosszú távú tárolási módszerekkel kapcsolatban, hogy az emberek meg fogják-e érteni, mi lett megőrizve, és hogyan lehet azt visszanyerni évszázadokkal később. A Piql erre is gondolt, ezért egy útmutatót is kinyomtattak a filmre, amely nagyítható és optikailag olvasható.

A mai napon több adatot használnak és generálnak, mint valaha, de a szakértők régóta figyelmeztettek a potenciális „digitális sötét kor” veszélyére, mivel a technológiai fejlődés elavulttá teheti a korábbi szoftvereket és hardvereket. Ez azt jelentheti, hogy a jelenlegi fájlok és formátumok hasonló sorsra juthatnak, mint a floppy lemezek és DVD meghajtók a múltban. Számos vállalat kínál hosszú távú adatmegőrzési megoldásokat. A mágneses szalagok, amelyeket LTO (Linear Tape Open) néven ismerünk, a leggyakoribb formák, de az újabb innovációk ígéretesek az információk megőrzésének forradalmasítására. Például a Microsoft Project Silica 2 mm vastag üveglapokat fejlesztett ki, amelyekre erőteljes lézerekkel adatdarabokat vihetünk át. Eközben a Southampton Egyetem tudósainak csapata létrehozott egy úgynevezett 5D memória kristályt, amely a humán genom rekordját mentette el. Ezt szintén elhelyezték a Memory of Mankind archívumban, amely egy másik tároló, amely történelmi dokumentumokat őriz egy sóbányában Ausztriában.

Az Északi-sark Archívum évente három alkalommal fogad betéteket, és amikor a BBC látogatott el ide, veszélyeztetett nyelvek felvételei és Chopin zeneszerző kéziratai voltak az utolsó tekercsek között, amelyeket elhelyeztek a tárolóban. Christian Clauwers fényképész, aki a tengerszint-emelkedés által fenyeget

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c7vnyn17p57o