Öt év a kínai börtönben: egy ausztrál férfi túlélési története
Matthew Radalj, egy ausztrál állampolgár, aki öt évet töltött a pekingi No. 2 börtönben, nyilvánosságra hozta fájdalmas tapasztalatait a kínai büntetés-végrehajtási rendszerben. Radalj elmondása szerint a börtönviszonyok rendkívül embertelenek, és a rabokat számos brutális bánásmódnak teszik ki, amelyek közé tartozik a fizikai büntetés, a kényszerített munka, az élelem elvonása és a pszichológiai tortúra. A börtönben töltött időszaka alatt Radalj tanúja volt a rabok közötti erőszaknak, a börtönőrök önkényeskedésének, valamint a napi életkörülmények elviselhetetlenségének.
Radalj 2020. január 2-án került letartóztatásra, miután egy elektronikai piacon vitába keveredett boltvezetőkkel. A vita a mobiltelefon képernyőjének javításáért megállapított ár körül zajlott, és végül Radalj hamis vallomást tett, amelyet a hatóságok kényszerítettek rá. A bírósági dokumentumok alapján a rendszer gyakorlatilag lehetetlenné tette a védekezést, mivel a bűnügyi elítélés aránya szinte 100%-os volt Kínában. Radalj végül négy évet kapott, miután aláírta a lopásról szóló hamis vallomást, abban a reményben, hogy ezzel csökkentheti a börtönbüntetése időtartamát.
A börtönbe kerülve Radalj egy különálló fogvatartási központba került, ahol brutális „átmeneti fázison” kellett átmennie. Itt a rabok rendkívül szigorú szabályokat követtek, több hónapig nem volt lehetőségük tisztálkodásra, és a vécét csupán meghatározott időpontokban használhatták. Az egészségtelen körülmények között, ahol a fenti vécék szennyeződései folyamatosan csepegtek rájuk, a rabok már az alapvető higiéniai szükségleteik kielégítésében is kénytelenek voltak szenvedni.
Miután végre a „normális” börtönbe került, Radalj azt tapasztalta, hogy a cellák zsúfoltak voltak, a világítás soha nem volt kikapcsolva, és az étkezések is közösen zajlottak. A börtönben a legnagyobb csoportokat afrikai és pakisztáni rabok alkották, de számos más nemzetiségű fogvatartott is volt, köztük brit, amerikai, latin-amerikai, és észak-koreai. A rabok többsége drogfutárként került börtönbe. Radalj elmondása szerint a rabokat rendszeresen pszichológiai tortúrák alá vetették, köztük a „jó magaviseleti pontszámok” rendszere révén, amely elméletileg lehetőséget adott a büntetés csökkentésére. Azonban a rendszer valójában a rabok manipulálására szolgált, mivel a börtönőrök gyakran vártak, amíg egy rab közel került a pontszámok megszerzéséhez, majd büntették őt a legapróbb szabálysértésekért.
A börtönélet leggyakoribb napi büntetése az élelem csökkentése volt. Radalj és más rabok elmondása szerint a pekingi No. 2 börtön ételei többnyire káposztából álltak, amelyet piszkos vízben főztek, és néha apró húsdarabokkal tálalták. A rabok leginkább éhesen szenvedtek, és sokan küzdöttek a malnutrícióval. A rabok lehetőséget kaptak arra, hogy extra élelmet vásároljanak, de csak akkor, ha a családtagjaik pénzt helyeztek a „számláikra”. Radalj azonban 14 hónapig nem tudott extra vásárlásokat végezni, mert nem volt hajlandó dolgozni a börtön gyárában, ahol alapvető termékeket kellett összeszerelniük.
A börtön életét még tovább nehezítette, hogy a rabokat kényszerítették arra, hogy a börtön farmján dolgozzanak, ahol zöldségeket termeltek, de soha nem kaptak belőlük. A farm célja az volt, hogy bemutassák a börtön életének „szebbjét” a látogató hivatalos személyeknek, de a valóság az volt, hogy az összes megtermelt zöldséget a szezon végén elásták. Radalj elmondása szerint a börtönélet színpadias bemutatására gyakran rendeztek propagandát, ahol a raboknak színlelniük kellett, hogy számítógépeken dolgoznak, pedig azok nem voltak csatlakoztatva az internethez.
Radalj a börtönben titkos naplót vezetett, amelyet Covid-maszkok segítségével írt meg. Szabadulása után elmondta, hogy sok rabnak nem volt lehetősége kapcsolatba lépni a családjával, és sokan évek óta nem beszéltek velük. Szabadulása után Radalj elmondta, hogy elkötelezett amellett, hogy segítse volt rabtársait, és kapcsolatba lépett azok családjaival, hogy tájékoztassa őket a helyzetükről. Szabadulása után az ausztráliai Perth repülőterén találkozott apjával, akivel együtt örömmel üdvözölték egymást. Radalj tapasztalatait és az abból következő traumát még mindig feldolgozza, de a szabadulás utáni új életében igyekszik segíteni másokon, akiket a börtönben hagyott.
Ezeket is érdemes megnézni
A brit erdőtüzek már most rekordnagyságú területet égettek el 2025-ben
Steve Rosenberg tudósítása a győzelem napjáról a Vörös térről
