A ‘Halál folyó’ titkos dínó tömegsír rejtélyének megfejtése

Alberta, Kanada zöldellő erdőségei alatt egy hatalmas tömegsír rejtőzik, ahol több ezer dinoszaurusz nyugszik, akiket egyetlen pillanat alatt pusztított el valami szörnyűség. A Pipestone Creek, más néven a „Halál folyója” helyszínén paleontológusok egy csoportja érkezett, hogy megfejtsenek egy 72 millió éves rejtélyt: hogyan haltak meg ezek az ősi lények? A kutatás első lépése a sűrű kőréteg feltörése, amihez az erőteljes kalapács segítségére van szükség. Emily Bamforth professzor, a feltárás vezetője szerint ez a hely „paleontológiai aranyat” rejt, és ahogy csapata elkezdi eltávolítani a föld és por rétegeit, a fosszilizálódott csontok zűrzavara lassan kezd kibontakozni.

„Az ott nagy csonttömeg vélhetően egy csípő része,” mondja Bamforth professzor, miközben kutyája, Aster figyelmeztető ugatása kíséri a munkát, ha a közelben medvét észlel. „Itt pedig hosszú, vékony csontok vannak, ezek mind bordák. Ez pedig egy lábujjcsont része. Ezt itt viszont nem tudjuk, mi lehet – ez egy igazi Pipestone Creek-i rejtély.” A BBC News is ellátogatott a Pipestone Creekhez, hogy tanúja legyen ennek a prehisztorikus temetőnek a lenyűgöző méretének, és lássa, hogyan rakják össze a kutatók a nyomokat. A helyszínről eddig több ezer fosszíliát gyűjtöttek össze, és ezek folyamatosan újabb felfedezéseket generálnak. A csontok mindegyike a Pachyrhinosaurus nevű dinoszauruszhoz tartozik, amely faj és Bamforth professzor feltárása egy új BBC sorozatban, a Walking With Dinosaursban szerepel, amely vizuális effektekkel és tudománnyal életre kelti ezt a prehisztorikus világot.

Ezek az állatok, amelyek a késő kréta időszakban éltek, a Triceratops rokonai voltak. Körülbelül öt méter hosszúak és két tonnát nyomtak, négy lábon járó szörnyetegek voltak, nagy fejüket egy jellegzetes csontos gallér és három szarv díszítette. Meghatározó jellemzőjük egy nagy kiemelkedés volt az orron, amit „boss”-nak neveznek. A feltárási szezon éppen most kezdődött, és minden évben őszig tart. A csapat által vizsgált kis területen a fosszíliák rendkívül sűrűn helyezkednek el; Bamforth professzor becslése szerint négyzetméterenként akár 300 csont is található. Eddig egy teniszpálya nagyságú területet ástak ki, de a csontok ágyazata egy kilométernyi hosszúságban terjed el a domboldalon.

„Elképesztő a sűrűsége,” mondja Bamforth. „Úgy véljük, hogy ez Észak-Amerika legnagyobb csontágyazata.” A paleontológusok úgy vélik, hogy a dinoszauruszok egy óriási csordában vándoroltak, több száz mérföldet téve meg délről észak felé, ahol a nyarat töltötték. A terület, amely sokkal melegebb éghajlattal rendelkezett, mint ma, gazdag vegetációval borított volt, bőséges táplálékot biztosítva ennek a hatalmas növényevő csoportnak. „Ez egyetlen faj egy közössége egy adott időpillanatból, és hatalmas mintanagyságnak számít. Ilyen szintű összegyűjtés szinte sosem fordul elő a fosszilis leletek között,” mondja Bamforth professzor.

Ez a nyugati Alberta-i terület nem csupán a Pachyrhinosaurus otthona volt; még nagyobb dinoszauruszok is rótták ezt a földet. Két órás autóútra a Deadfall Hills-hez érkezünk, ahová sűrű erdőkön keresztül kell túrázni, egy gyors folyású folyón átkelni, és csúszós köveken átküzdeni magunkat. Itt nem szükséges ásni; hatalmas csontok hevernek a part mentén, a víz által kimosta sziklákból, készen arra, hogy felfedezzék őket. Egy óriási csigolya gyorsan észlelhető, ahogy bordák és fogak darabjai hevernek a sárban. Jackson Sweder paleontológus különösen érdekelt egy dinoszaurusz koponyájának tűnő darabban. „Amit itt találunk, az főként egy kacsás dinoszaurusz, az Edmontosaurus. Ha ez egy koponyacsont, akkor ez egy hatalmas dinoszaurusz – valószínűleg 10 méter hosszú,” mondja. Az Edmontosaurus, amely szintén növényevő, úgy kóborolt az erdőkben, mint a Pachyrhinosaurus, és segít a paleontológusoknak megérteni ezt az ősi ökoszisztémát.

Sweder a közeli Grande Prairie-i Philip J Currie Dinoszaurusz Múzeum gyűjteményvezetője, ahol ezeknek a hatalmas lényeknek a csontjait tisztítják és elemzik. Jelenleg egy hatalmas Pachyrhinosaurus koponyán dolgozik, amely körülbelül 1,5 méter hosszú és „Big Sam” névre hallgat. Megmutatja, hol kellene lennie a három szarvnak a gallér tetején, de a középső hiányzik. „Minden normálisan teljes koponya az adott helyen egy tüskét tartalmaz,” mondja. „De a szép kis unikornis tüske úgy tűnik, hogy hiányzik.” Az évek során a múzeum csapata 8000 dinoszaurusz csontot gyűjtött össze, és a labor felülete fosszíliákkal van tele; minden méretű Pachyrhinosaurus csontja megtalálható, fiatal és öreg egyaránt.

A sok állatból származó anyag lehetővé teszi a kutatók számára, hogy többet megtudjanak a dinoszauruszok biológiájáról, választ találjanak arra, hogyan nőtt a faj, és hogyan alakult a közösség. Emellett egyedi eltéréseket is vizsgálhatnak, hogy lássák, hogyan különbözhetett egy Pachyrhinosaurus a többiektől – ahogy ez lehet Big Sam esetében, akinek hiányzik a tüskéje. Mindezek a részletes kutatások a múzeumban és a két helyszínen segítenek a csapatnak megválaszolni a létfontosságú kérdést: hogyan halt meg annyi állat egyszerre a Pipestone Creeknél? „Azt hisszük, hogy egy migráló csorda volt, amely egy katasztrofális eseménybe keveredett, amely gyakorlatilag kiirtotta, ha nem is az egész csordát, de egy jelentős részét,” mondja Bamforth professzor.

Minden bizonyíték arra utal, hogy ez a katasztrofális esemény egy villámárvíz volt – talán egy hegyek feletti vihar, amely megállíthatatlan víztömeget zúdított a csordára, fákat tépve ki a gyökereikből és köveket mozdítva el. Bamforth professzor szerint a Pachyrhinosaurusoknak nem volt esélyük. „Ezek az állatok nem tudnak gyorsan mozogni a számuk miatt, és nagyon nehezek – igazán nem tudnak úszni.” A helyszínen talált kövek mutatják a gyorsan folyó víz által kavart üledék örvényeit. Olyan, mintha a pusztítás időben megfagyott volna, mint egy hullám a kőben.

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c0k3x8lmje1o