Kitoloncolt bűnözők második esélyt kapnak egy call centerben

Alberto Salagan januárban deportálásra került az Egyesült Államokból, ami számára egy új fejezetet nyitott az életében, hiszen ez volt az első alkalom, hogy Mexikóban járt, mióta csecsemő volt. Acapulcóban született, és mindössze hat hónapos korában a szülei az Egyesült Államokba vitték, ahol felnőtt. Kaliforniában nőtt fel, ahol a bandaélet vonzereje elbűvölte, és sajnos a bűnöző életmód csapdájába került. San Diegóban letartóztatták bandatevékenységek miatt, és éppen Donald Trump elnöksége alatt deportálták vissza Mexikóba, ahol otthontalanul és magányosan találta magát szülőföldjén. „Ez egy sokk volt. Még most is az,” ismeri el Alberto. „Amikor ideértem Mexikóba, tényleg elveszettnek éreztem magam. Nincs családom, nincs ételem, nincs ruhám, semmim.” Alberto elmondja, hogy majdnem elfelejtette, hogyan kell spanyolul beszélni és olvasni. „Szerencsére nem veszítettem el teljesen, mert ez segített nekem a kétnyelvűségben,” tükrözi vissza. Valójában nyelvtudása mentette meg a 30 éves férfit a teljes elszegényedéstől. Egy deportáltakat támogató szervezeten keresztül értesült arról, hogy egy helyi cég, az EZ Call Center angolul beszélő munkatársakat keresett. Az ottani telefonos értékesítői munka nem túl jól fizetett, de a jutalmak lehetősége és a rendszeres fizetés stabilitást adott Alberto számára. „Tennem kellett valamit, hogy talpra álljak. Köszönhetően a call centernek, most már itt vagyok,” meséli nekem a munkaközi szünetében.

Az EZ Call Center szinte minden munkatársa deportált, beleértve a cég tulajdonosát, Daniel Ruizt is. Ő is Mexikóban született, és az Egyesült Államokban nőtt fel, majd 20-as évei elején alacsony szintű drogügy miatt deportálták. Daniel elmondja, hogy jól érti alkalmazottai kezdeti zavarát Mexikóban. „Mindannyian kulturális sokkal küzdünk,” mondja a telefonhívások folyamatos zúgása közepette. „Mindannyian ott éltünk, iskolába jártunk, amerikai kultúrában nevelkedtünk, ott van családunk. Mi innen származunk, de onnan is.” Az ügynökök hosszú amerikai telefonszám-listákon dolgoznak, és különböző hívásokat bonyolítanak, beleértve promóciós telefonhívásokat és adósságbehajtást is. Mivel minden ügynök folyékonyan beszél angolul, a vonal másik végén lévő ügyfelek nem tudják, hogy Mexikóból beszélnek.

Daniel Ruiz saját deportálás után szerzett tapasztalatai befolyásolták üzleti döntéseit. A telesales cég mellett egy humanitárius szervezetet is társalapított, amely a Borderline Crisis Center néven ismert, és élelmet, menedéket, valamint támogatást nyújt a Mexikóba visszatérő deportáltaknak. Trump beiktatása után azt ígérte, hogy megvalósítja „az amerikai történelem legnagyobb deportálását.” Azt állította, hogy milliónyi illegális bevándorlót távolítanak el az Egyesült Államokból. Az elnöksége első napjaiban a Bevándorlási és Vámügyi Hivatal (ICE) ügynökei munkahelyi razziákat tartottak Chicagótól Kaliforniáig. Mexikói humanitárius szervezetek, köztük a Borderline Crisis Center, felkészültek a visszatérők nagy számú érkezésére. Eddig azonban ez nem következett be. A határon nem alakultak ki jelentős migráns torlódások, és a tijuáni menedékházak sem teltek meg. A mexikói kormány legfrissebb adatai valójában azt mutatják, hogy Trump második elnökségének első három hónapjában a deportálások száma alacsonyabb volt, mint az előző év azonos időszakában.

Mexikó elnöke, Claudia Sheinbaum szerint február és április között majdnem 39 000 deportáltat fogadtak, ebből 33 000 mexikói volt. Ez a szám 52 000-höz képest volt az előző évben. Az esés részben annak is köszönhető, hogy kevesebb ember próbálkozott az Egyesült Államokba való belépéssel. A migráns „találkozások” az Egyesült Államok déli határán a legalacsonyabb szintre csökkentek az évek során. A tömeges deportálás fenyegetése, a határon végzett katonai telepítések, valamint a migránsok El Salvadorba való deportálása mind hatékony elrettentő tényezőként működhettek. A Trump-adminisztráció emellett kemény figyelmeztetésekkel ösztönzi az illegális bevándorlókat az önkéntes deportálásra is.

Mégis, emberek naponta kerülnek vissza Tijuánába, ahol sokan ellenséges fogadtatásra számíthatnak, miközben próbálnak új életet kezdeni ebben a poros és veszélyes határvárosban. Azok a cégek, amelyek munkalehetőséget kínálnak a deportáltaknak, még fontosabbá váltak ahhoz, hogy elkerüljék a bűnözésbe való visszaesést. Az EZ Call Center mellett egy nagyobb cég, az American Survey Company (ASC) is deportált munkaerőre támaszkodik. Az ASC-nek a Voxcentrixszel közösen mintegy 550 call center állomása van Tijuánában, ahol az ügynökök hívásokat bonyolítanak választási közvélemény-kutatásoktól kezdve az ügyfélelégedettségi felmérésekig.

Nora Diaz, az ASC „boldogságért felelős vezetője” elmondta, hogy náluk nem nagyon végeznek háttérellenőrzéseket. „Ami az Egyesült Államokban történt, az ott is marad,” mondja nevetve. Nora hangsúlyozza, hogy a munkavállalók jólétére összpontosítanak, hogy segítsenek nekik beilleszkedni. „Megértjük, hogy mindenkinek van múltja, és nem ítélkezünk emiatt. A felvételi folyamat során nem kérdezünk a múltról. Csak olyan emberekre van szükségünk, akik jól beszélnek angolul és spanyolul, és hajlandók elköteleződni egy munka mellett,” magyarázza. Az ASC „ne kérdezz, ne mondj” politikája felbecsülhetetlen volt Luis Luna új kezdetéhez. Luis Kaliforniában nőtt fel, miután csecsemőkorában az Egyesült Államokba vitték. „Sajnos gyerekként rossz döntéseket hoztam: bandához csatlakoztam, rossz társaságba keveredtem. Ez sokba került, élethosszig tartó börtönbüntetést kaptam,” mondja Luis. Kaliforniában a börtönben minden elérhető oktatási programra beiratkozott és keményen dolgozott a rehabilitációján. Amikor szabadult, őt is Mexikóba deportálták januárban, éppen Trump beiktatása előtt. Most, 50 évesen, bandához köthető tetoválásokkal borítva, tudta, hogy nem kap sok második esélyt az életben. „Nincs családom itt. Az ASC a családom, azok az emberek, akikkel a munkámban találkoztam, ők a családom és a bar

Forrás: https://www.bbc.com/news/articles/c93g2e332d9o